7. rendhagyó mustra

Szakítva a hagyománnyal füstölt hurkát mustráltunk. Nem szégyellem bevallani, de eddig még csak nem is hallottam füstölt hurkáról. Így érthető, hogy némi izgalommal vegyes kíváncsisággal fogtam a kezembe.

A látvány szokatlan: szürke szín, sárgás zsírpárnákkal tarkítva. Szemmel láthatóan zsíros, amit a tapintás igazol. Egyébként az állaga inkább feszes, mint kemény. Megjegyzem, a külcsín nem túl bizalomgerjesztő.

Mindegy, próbáljunk megbarátkozni vele. Ezen elhatározásomban illatolnám én, de hasztalan. Mert nem illata van, inkább szaga. Enyhe füst és átható bélszag. Nem jó. Felszelve ugyanaz. És az íze? "Nem szeretném megbántani a füstölt hurka rajongóit, nem annyira nagyon rossz, de kár bajlódni vele. Nem éri meg a fáradtságot"- sommázta tapasztalatait Fotográfus cinkostársam és csípett még egy falatot. Én azonban nem voltam képes lenyelni. Forgott a számban, majd szégyen, nem szégyen de kiköptem. Hát erről ennyit.

És ezután vissza a rendes kerékvágásba: csak kolbászt mustrálunk. Punktum. A 8. mustra néhány nap múlva.

posted by kolbaszbajnok í/font>