2006. október 26., csütörtök
Ha kezdben lenne a nagykanál,
előtted az élet Te mit tennél?
Tegnap jó napon volt, de nagyon ám! Bevásárlás közben "véletlenül" a sörös gondolák közé keveredtem és rámtört a vágy: de jól esne egy üveg finom sör estére! És azonnal rabul ejtett ez:
Hát nem gyönyörű? BOMBARDIER: PRÉMIUM MINŐSÉGŰ ANGOL BARNA SÖR! Annyira angol, hogy egy pint, azaz 586 mililiter sör van az üvegben. Mindez "alig" 499,- forintért. Azonnal megvettem és egy csöppet sem bántam meg...
És mire hazaértem, kedvesem meglepett ezzel:
Ínycsiklandó pizzaszeletek kolbásszal, sajttal a tetején: a tökéletes sörkorcsolya! Igaz kissé eklektikus gasztronómiailag: a pizza olasz, a kolbász csabai, a pista erős, a sajt francia és ehhez jön még a sör, ami barna és angol...
Hát nem túl elegáns, de nekem esett olyan jól! Jóízűen elfogyasztottam a pizzaszeleteket, majd ünnepélyesen kinyitottam a sört, élvezettel kortyolgattam és gyönyörködtem a szép üvegben. Úgy éreztem kezemben a nagykanál, előttem az élet és én csak habzsolok és habozsolok...
posted by kolbaszbajnok
|
2006. október 26.
2006. október 24., kedd
Keserédes bajnoki döntő
Nagyon készültem a Bajnokok ligájára. Félresöpörtem mindent, kivettem két napot és: készíttettem kosárfonóval állványt az asztalra, melyen a kolbászok lógtak így:
Majd pékkel süttettem ilyen helyes kis cipókat, úgy 150 darabot. Azért ilyen sokat, hogy a közönséget megkínálhassam a legjobb kolbászomból és hozzá friss puha cipócskával.
Kíváló bort is kerítettem: Jóatyámnak hála néhány litert Tóth Marci száraz veresborából, ami arról híres, hogy bár Békéscsabán készül hihetetlenül finom. Marci bátyám minden évben Villányban vesz jóféle szőlőt és készít belőle isteni nedűt, mely vörös és testes akár a vér...
A jó borhoz muzeális Miskakancsókat kértem - Nevelőatty gyűjteményéből - és kaptam. Persze fővesztés terhe mellett, ha bármi bajuk esne. (Esett, de vállalom majd a következményeket...)
A legszebb pálinkás butykosomat is előkészítettem (antik Zsolnay), a hozzá való butíliákkal. Két fajta pálinkával lehetett koccintani: vilmoskörte és szilva. Természetesen minkettő házi.
A cipócskákhoz teknőt kértem kölcsön, meg azt asztalt díszítendő egy patinás kézi pörzsölőt. És készültem még egyen sapkával, melyre az volt írva: Az első kolbászbajnok. És a csapat minden tagja készült: volt aki gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, póréhagymát, más pedig szép terítőt, kockás abroszt, kötényt szerzett be.
Ahogyan láthatod igyekeztünk kitenni magunkért, mert a versenyen ezúttal a külcsínt is díjazták. Ezidáig babonából a minimál dizájn mellett törtem pálcát (mert 10 éve úgy arattunk diadalt), ám ezúttal megadtuk a módját. És még így is: a miénk volt a legszerényebb díszlet! Volt aki komplett sütlmalaccal, disznótoros lakomával roskadásig megrakott tálakkal, búbos kemence kicsinített másával készült.
A csapat
A csapat kezdetben megegyezett 10 évvel ezelőttivel, kiegészülve Fotográfus cinkostársammal Szántó Zsolttal, aki ezt az elmúlt évek mustráin mutatott elhivatottságával és jó barátságával érdemelte ki. A csapat így állt fel: Patkás Zsolt, Szántó Zsolt és szerénységem Fülöp Zoltán.
Itt lett volna még a helye gál csabinak (csupa kisbetűvel), aki 10 éve még tagja volt a csapatunkanak, azonban az utolsó pillanatban egy elfogadhatatlan indokkal lemondta a versenyt amiért engesztelhetetlenül haragszom rá, de azért ittam az egészségére.
És kezdetét vette a versengés...
...ami így kezdődött:
Ami ezután jött, az ment mint a karikacsapás: kolbász készítettünk. A bevált módszert követve, előbb összekevertük a fűszerrel a felaprított húst és majd ezután daráltuk le. Így nem csak időt nyertünk, de a fűszer is jobban átjárja a kolbásznak valót.
A kép baloldalán Patkás Zsolt komám, középen a kolbásznak való, és jobbra én...
Majd kevertük még és daráltuk:
Végül betöltöttük, leadtuk az 50 centis versenykolbászt zsűrizésre és fogadtuk a barátokat, akikkel koccintottunk és az ismeretleneket is, és azokkal is koccintottunk:
És természetesen vendégül is láttunk mindenkit kolbászra, cipócskára paprikával és paradicsommal, az ínyenceknek volt még alma és körte is. Meghát jó bor és jó pálinka... Az összes cipó elfogyott (150 db), a kolbászból mindenki jól lakott aki akart, nem is kellett hazavinni semmit. Sőt, a Paprika TV szerkesztője addig addig könyörgött, amíg kapott egy darabot a frissen készített versenykolbászból is, amit hazavitt megsütni. Eddig még minden jól ment...
Eredményhirdetés és hidegzuhany
Este fél kilenckor a zsűri bejelnti, hogy mindenki, azaz mind a 22 csapat első, mert mindenki olyan szépen készült és minden kolbász kíváló volt. Csudákat! Nem is készült mindenki szépen, mert én megmondom, hogy a 21-es asztal volt a legszebb. Olyan ízléses és szép dekorációt készítettek, olyan profi gúnyát öltöttek, hogy az kirítt az összes csapat közül.
És nem is volt minden kolbász kíváló. Volt ahol porcukrozák és borsozták a kolbászt és én ugyan nyersen kóstoltam, de nem volt jó. Volt egy másik csapat, azé szerintem sótlan volt. A mi kolbászunkat (még nyersen) volt aki nagyon csípősnek érezte. És volt aki megkérdezte, hogy nem teszünk bele erős paprikát? Huszonkét csapat közül igenis lehetett volna választani győztest.
Nem egyenes dolog ez. Ha megmondják előre rendben, bár valószínűleg akkor is hasonlóan komolyan vette volna minden csapat. Mert tudták előre. Hiszen oda volt készítve 22 ajándékcsomag, amit minden csapat megkapott. Lótúró!
Lett volna esélyünk...
Igaz, az installáció a többi csapaté mellett szerny és szürke volt, de a kolbász az nem! Másnap megsütöttük és hát nem szerénykedem: lett volna esélyünk...
posted by kolbaszbajnok
|
2006. október 24.
2006. október 16., hétfő
Városi legenda: csend el a Téliszalámi titkos lényegét...
Már régóta el akartam mondani ezt a városi legendát, melyet egy kedves komámtól hallottam...
Állítólag él egy ember Tótkomlóson (ahol egyébként kíváló tótkolbászt készítenek, amolyan férfiasat és jó erőset), szóval él ott és kolbászokat készít egy ember aki elcsente a a Pick Téliszalámi titkos lényegét. A nemespenészt... Hogyan?
A legenda úgy szól, hogy fogott néhány szál Pick Téliszalámit és a kolbászos kamrába, a kolbászok közés akasztotta. Egy idő után a penész, gomba lévén átterjedt a kolbászokra és betelepült a kolbászos kamrába, ahol azóta is lakik és kíváló kolbászok készülnek a segítségével...
És erről az emberről járja, hogy nagyon ízletes kolbászokat tud ám készíteni (lehet, hogy most lepleződött le a kíválóságának titka), és mindenféle nagyemberek házi kolbászszállítója...
posted by kolbaszbajnok
|
2006. október 16.
Mindjárt kolbászfesztivál!
Csütörtökön kezdődik a Kolbászfesztivál. A 10. Ha érdekel a program, a Kolbászfesztivál honlapján itt elolvasható...
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen volt a 2005. évi feszt, az archívumban 2005. októbernél megleled az erről szóló tudósítást. És nézz meg még egy jó képet is itt.
Idén jobb ha eljössz, mert a dolgok mai állása szerint nem tudósítok részletesen. Inkább néhány benyomásomat és nagyobb kalandomat írom majd le.
Jó kolbászolást...
posted by kolbaszbajnok
|
2006. október 16.
2006. október 12., csütörtök
Friss hír a bajnokok ligájáról!
Klikk ide és olvasd el.
Folyik a készülődés az egész városban. Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés baráti társaságoknak: "és Te is jössz a kolbászfesztiválra?"
Szállás a városban már nincs, vagy alig-alig. És őrölt paprikát is alig lehet már kapni (legalábbi jó minőségű, vérvöröset).
Még egy hét és vetélkedünk...
posted by kolbaszbajnok
|
2006. október 12.
Írj nekem! 