Keserédes bajnoki döntő
Nagyon készültem a Bajnokok ligájára. Félresöpörtem mindent, kivettem két napot és: készíttettem kosárfonóval állványt az asztalra, melyen a kolbászok lógtak így:
Majd pékkel süttettem ilyen helyes kis cipókat, úgy 150 darabot. Azért ilyen sokat, hogy a közönséget megkínálhassam a legjobb kolbászomból és hozzá friss puha cipócskával.
Kíváló bort is kerítettem: Jóatyámnak hála néhány litert Tóth Marci száraz veresborából, ami arról híres, hogy bár Békéscsabán készül hihetetlenül finom. Marci bátyám minden évben Villányban vesz jóféle szőlőt és készít belőle isteni nedűt, mely vörös és testes akár a vér...
A jó borhoz muzeális Miskakancsókat kértem - Nevelőatty gyűjteményéből - és kaptam. Persze fővesztés terhe mellett, ha bármi bajuk esne. (Esett, de vállalom majd a következményeket...)
A legszebb pálinkás butykosomat is előkészítettem (antik Zsolnay), a hozzá való butíliákkal. Két fajta pálinkával lehetett koccintani: vilmoskörte és szilva. Természetesen minkettő házi.
A cipócskákhoz teknőt kértem kölcsön, meg azt asztalt díszítendő egy patinás kézi pörzsölőt. És készültem még egyen sapkával, melyre az volt írva: Az első kolbászbajnok. És a csapat minden tagja készült: volt aki gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, póréhagymát, más pedig szép terítőt, kockás abroszt, kötényt szerzett be.
Ahogyan láthatod igyekeztünk kitenni magunkért, mert a versenyen ezúttal a külcsínt is díjazták. Ezidáig babonából a minimál dizájn mellett törtem pálcát (mert 10 éve úgy arattunk diadalt), ám ezúttal megadtuk a módját. És még így is: a miénk volt a legszerényebb díszlet! Volt aki komplett sütlmalaccal, disznótoros lakomával roskadásig megrakott tálakkal, búbos kemence kicsinített másával készült.
A csapat
A csapat kezdetben megegyezett 10 évvel ezelőttivel, kiegészülve Fotográfus cinkostársammal Szántó Zsolttal, aki ezt az elmúlt évek mustráin mutatott elhivatottságával és jó barátságával érdemelte ki. A csapat így állt fel: Patkás Zsolt, Szántó Zsolt és szerénységem Fülöp Zoltán.
Itt lett volna még a helye gál csabinak (csupa kisbetűvel), aki 10 éve még tagja volt a csapatunkanak, azonban az utolsó pillanatban egy elfogadhatatlan indokkal lemondta a versenyt amiért engesztelhetetlenül haragszom rá, de azért ittam az egészségére.
És kezdetét vette a versengés...
...ami így kezdődött:
Ami ezután jött, az ment mint a karikacsapás: kolbász készítettünk. A bevált módszert követve, előbb összekevertük a fűszerrel a felaprított húst és majd ezután daráltuk le. Így nem csak időt nyertünk, de a fűszer is jobban átjárja a kolbásznak valót.
A kép baloldalán Patkás Zsolt komám, középen a kolbásznak való, és jobbra én...
Majd kevertük még és daráltuk:
Végül betöltöttük, leadtuk az 50 centis versenykolbászt zsűrizésre és fogadtuk a barátokat, akikkel koccintottunk és az ismeretleneket is, és azokkal is koccintottunk:
És természetesen vendégül is láttunk mindenkit kolbászra, cipócskára paprikával és paradicsommal, az ínyenceknek volt még alma és körte is. Meghát jó bor és jó pálinka... Az összes cipó elfogyott (150 db), a kolbászból mindenki jól lakott aki akart, nem is kellett hazavinni semmit. Sőt, a Paprika TV szerkesztője addig addig könyörgött, amíg kapott egy darabot a frissen készített versenykolbászból is, amit hazavitt megsütni. Eddig még minden jól ment...
Eredményhirdetés és hidegzuhany
Este fél kilenckor a zsűri bejelnti, hogy mindenki, azaz mind a 22 csapat első, mert mindenki olyan szépen készült és minden kolbász kíváló volt. Csudákat! Nem is készült mindenki szépen, mert én megmondom, hogy a 21-es asztal volt a legszebb. Olyan ízléses és szép dekorációt készítettek, olyan profi gúnyát öltöttek, hogy az kirítt az összes csapat közül.
És nem is volt minden kolbász kíváló. Volt ahol porcukrozák és borsozták a kolbászt és én ugyan nyersen kóstoltam, de nem volt jó. Volt egy másik csapat, azé szerintem sótlan volt. A mi kolbászunkat (még nyersen) volt aki nagyon csípősnek érezte. És volt aki megkérdezte, hogy nem teszünk bele erős paprikát? Huszonkét csapat közül igenis lehetett volna választani győztest.
Nem egyenes dolog ez. Ha megmondják előre rendben, bár valószínűleg akkor is hasonlóan komolyan vette volna minden csapat. Mert tudták előre. Hiszen oda volt készítve 22 ajándékcsomag, amit minden csapat megkapott. Lótúró!
Lett volna esélyünk...
Igaz, az installáció a többi csapaté mellett szerny és szürke volt, de a kolbász az nem! Másnap megsütöttük és hát nem szerénykedem: lett volna esélyünk...
posted by kolbaszbajnok
|
2006. október 24.
Írj nekem! 